Szóval az volt a tervem, hogy minél előbb mindenkit hazaküldjek valahogy. Reménykedtem, ha mi lelépünk, akkor Niall is, Louis is haza akar menni, aki miatt pedig Harry is. Liam meg csak nem marad egyedül bulizni. Itt volt a tökéletes terv.
- Nekünk haza kellene mennünk - mutattam magamra és Riley-ra. Harry horkantott egyet.
- Tegyél egy szívességet és menj haza egyedül, ne rontsd el mindenkinek a bulit - mondta mosolyogva.
- Minden rendben? - kérdezte Louis, ahogy közelebb lépett az asztalunkhoz, rögtön utána jött egy lány, aki letett középre egy tálcát, tele itallal.
- Riley, már ne igyál többet - fakadtam ki. Az említett a szemebe nézett, felemelt egy pohárkát és lehúzta. Hogy én mennyire utálom ezt az estét. A többiek is elvettek egy-egy poharat, én pedig rögtön kettőt is, ezt az egészet nem lehetett máshogy kibírni. Egymás után lehajtottam őket. Táncoltunk, ittunk, majd megint táncoltunk és ittunk. Ennek eredményeként már én sem aggódtam senki miatt. Riley már szerintem azt sem tudta, hogy melyik államban is vagyunk, de nem érdekelt. Hisz egyáltalán nem hallgatott rám, mit tehettem volna?
Egy kicsit többet ittam, mint kellett volna és képtelen voltam levenni Harry-ről a szemem, Megráztam a fejem és biztos voltam abban, hogy teljesen elment a józan eszem. Hisz utálom, ahogy ő is engem, mégis valahogy vonzotta a tekintetemet. Riley az asztal alatt belém rúgott.
- Valaki csak nem szerelmes? - kérdezte tőlem és felhúzta az egyik szemöldökét, majd elnevette magát. Én majdnem az asztalra köptem az italomat. Szerencsémre a fiúk nem figyeltek a beszélgetésünkre, vagyis csak reméltem.
- Tényleg mennünk kellene - mondtam és lehajtottam a fejemet az asztalra. Már nagyon fáradt voltam. Louis is egyetértett velem, amiért hálát adtam az égnek. Amúgy közülünk ő tűnt a legrészegebbnek. Már világosodott, amikor leintettünk két taxit, az egyikbe Liam és Niall szállt be, a másikba Riley, Louis és Harry, végül én. Mivel az én házam volt a legközelebb, ezt a címet diktáltam be a taxisnak. Mindenki nagyon kimerült volt, ezért beleegyeztek, hogy ott aludnak nálam.
Hazaérve megmutattam mindenkinek a szobáját, majd adtam nekik törölközőt és a fürdőt is elmagyaráztam, hogy hol találják. Mikor befejeztem a mondandómat, megszólalt a csengő, én pedig a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam az ajtót és egy dühös Anthony-val találtam magam szemben, aki egyből benyomult mellettem. Becsuktam az ajtót és utána indultam.
- Te részeg vagy? - kérdezte és hirtelen szembefordult velem.
- Buliztunk, de nem vagyok az. Csak nagyon fáradt vagyok - válaszoltam és tényleg nagyon kimerültnek éreztem magam. Aludni akartam és semmi kedvem nem volt vele veszekedni.
- Vele voltál igaz?
- Louis-ra célzol, gondolom. Igen, vele és a bandatagokkal, plusz ott volt Riley is - magyarázom, ő pedig megvetően pillant felém, ami nagyon rosszul esik, de próbálom nem kimutatni az érzéseimet.
- Mi történik veled? Iszol és kimaradsz éjszaka. Te nem ilyen vagy! - a mondandója végén már kiabál.
- Ne kiabálj, a többiek fent alszanak - mutatok az emelet felé.
- Oh, ez remek! - csapja össze a kezét. - Mind az öttel összefekszel? - kérdezi gúnyosan.
Léptek hallatszódnak a lépcső felől, majd Harry jelenik meg mellettem. Látszik rajta, hogy nagyon mérges. Először azt hiszem, hogy rám, mivel nem tud aludni tőlünk. Felkészülök arra, hogy goromba lesz velem, de a szavai teljesen meglepnek.
- Nem tudom ki vagy - jelenti ki -, és hidd el nem is nagyon érdekel. De ne merj vele így beszélni! - hangja fenyegető és ahogy felpillantok rá, olyan aprónak érzem magam. A döbbenettől meg sem bírok szólalni. Harry Styles megvéd engem.
- Ne gyere hozzám sírva, ha megunnak és eldobnak, mint egy rongyot - mondja nekem Anthony, nekem pedig könnyek gyűlnek a szememben. Nem akarok előtte sírni, de nem tudok ellene mit tenni. - Sőt, ne is keress engem, végeztem veled Emily. Azt sem tudom, már ki vagy.
- Ideje távoznod - jelenti ki Harry és Anthony-t a kijárat felé tereli. - Elég ebből!
- Te csak ne mondd nekem, hogy mit csináljak! - csattan fel.
- Menj el Tony - mondom neki sírva és leülök a kanapéra háttal neki. Köszönés nélkül kiviharzik a házamból, én pedig már zokogok.
Pár másodperc múlva Harry leül mellém, én pedig úgy érzem, hogy egyetlen gúnyos megjegyzése is össze tudna törni. Ő azonban nem szólal meg, hanem magához húz és megölel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése