- Minket be sem fognak engedni - tiltakoztam.
- Nekem pedig hamar haza kell mennem - mondta szomorúan Riley és az asztalterítővel kezdett el babrálni.
- Ha kell az egész szórakozóhelyet megveszem - mondta Harry -, olyan nincs, hogy nem mehettek be.
Komolyan legszívesebben megdobtam volna valamivel, mert a hangulatingadozásait nem bírtam követni.
- Egy évben csak egyszer van szülinapja az embernek - érvelt Louis.
- Oké, oké - mondtam és feltartottam a kezeimet. - Majd nálam alszol, azt biztos megengedik a szüleid - javasoltam Riley-nak, akinek azonnal felcsillant a szeme. Valahogy így történt, hogy elmentünk bulizni.
A bejáratnál pedig simán bejutottunk, senki nem kérdezett semmit. Először egy üveg pezsgőt rendeltünk, majd koccintottunk, végül táncoltunk. Nem sokan ismerték fel a fiúkat, akik pedig igen, azok túl részegek voltak, hogy valami értelmeset mondjanak nekik.
Kimentem levegőzni, mert bent nagyon meleg volt, teljesen tele volt a hely, annak ellenére, hogy hétköznap volt. Kint Zayn-be botlottam, aki cigizett és szemmel láthatóan nem igazán élvezte ezt az egészet.
- Minden rendben? - kérdeztem tőle kedvesen és leültem mellé.
- Csak eléggé fáradt vagyok - mondta és beleszívott a cigijébe. - Nem igazán szeretem ezeket a bulikat.
- Én sem - vallottam be -, de néha azért ki lehet bírni.
- Riley-t régóta ismered? - kérdezte és a mellettünk elhaladó embereket figyelte.
- Nem igazán, egy suliba járunk ugyan, de csak nem rég ismertem meg.
- Kedves lány - mondta -, azt hiszem, Niell-nek tetszik.
- Komolyan? - kérdeztem meglepetten.
- Ha sok időt töltesz valakivel, akkor észreveszed az ilyesmit - felelte.- Szerintem én hazamegyek, szólsz majd a többieknek, hogy leléptem? - kérdezte tőlem és felállt mellőlem, a cigicsikket pedig eldobta.
- Aha, persze megmondom nekik.
- Köszi, szia Emily - mondta mosolyogva, majd leintett egy taxit.
- Szia - köszöntem el tőle, utána még egy kicsit kint maradtam a friss levegőn, majd visszaindultam a táncoló tömeg felé.
Liam mellé leültem az asztalunkhoz és onnan néztem a többieket, közben az italomat kortyolgattam Amikor azonban Niall-t és Riley-t pillantottam meg, majdnem megfulladtam. Éppen nagyban csókolóztak és mit sem törődtek a körülöttük táncolókkal. Mi a...? Zayn-nek úgy tűnt, igaza volt. A két említett pár perc múlva lehuppant velünk szembe én pedig kérdőn pillantottam Riley-ra.
- Menjünk a mosdóba - mondtam neki, majd karon ragadtam és elrángattam a fiúk mellől. - Hallgatlak - mondtam, majd a tükör előtt elkezdtem megigazítani a sminkem.
- Niall megcsókolt. Érted? Ő csókolt meg engem.
- Oké, felfogtam elsőre is - mondtam.
- Azt akarja, hogy hazamenjek vele - magyarázta nekem izgatottan, én pedig egyből felé fordultam.
- Ugye nem mondtál neki igent? - kérdeztem tőle. Hallgatása sok mindent elárult.
- Nem kellett volna? - kérdezett vissza félénken.
- Nem! - vágtam rá. - Mégis mit képzeltél? Nálunk fogsz aludni és kész. Nem szeretnék vitatkozni veled.
- De nem kell rám vigyázni és akkor te aludhatnál Louis-nál - próbált meggyőzni sikertelenül. - És szerinted mikor adódik még egyszer egy ilyen lehetőség?
- Egy ilyen lehetőség? - ismételtem és nem akartam hinni a fülemnek. - Tudod te egyáltalán mit beszélsz? Részeg vagy?
- Csak egy kicsit - vallotta be. A szememet forgattam, már csak ez hiányzott.
- Bármikor találkozhatsz velük, majd én elintézem - nyugtattam meg.
- De Niall akar engem - nyafogott.
- Igen egy éjszakára. Gratulálok Riley! - vágtam a képébe az igazságot. Nem tudtam mikor lettem ilyen felnőtt, de ő még csak tizenöt éves volt az ég szerelmére. - Figyelj, cseréljetek számot, ha tényleg érdekled, akkor fel fog hívni - próbáltam kedvesebben fogalmazni, mert az előbbi kifakadásomat nem igazán fogatta jól.
- Oké, nálad alszom, de ha nem hív fel engem akkor téged foglak egész hátralévő életedben hibáztatni, sőt talán még utána is. Amúgy köszönök mindent, fantasztikus ez az este - mondta és megölelt. Felnevettem, még hogy csak egy kicsit részeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése