Nem aludtam jól aznap éjjel, pedig igazán rám fért volna a pihenés. Álmomban azonban egy zöld szempár kísértett, ami miatt többször is felriadtam. Így történhetett meg az, hogy ugyan este beállítottam az ébresztőt reggel 6.30-ra, de félálomban egyszerűen csak kikapcsoltam a szundi gomb megnyomása helyett.
Felkaptam egy farmert egy fehér pólóval, valamint felvettem a tegnapi cipőmet, majd gyors kisminkeltem magam. A hajammal nem volt sok gond, mert még mindig lágy hullámokban omlott a vállamra. Varázslat.
Felkaptam a táskámat, majd kimentem a szobából közben Louis nevét kiabáltam. A folyosó végén lévő ajtó kinyílt és Harry-vel találtam szembe magam.
- Miért kiabálsz ilyen hangosan? - kérdezte tőlem, majd beletúrt a hajába. - Nem jött haza az este, szerintem még mindig a szomszédban van - közölte, majd ásított egyet és visszaindult a szobájába.
- Azt mondtad tegnap, hogy Louis visz iskolába - mondtam és a telefonom után kutattam a táskámban, hívnom kell azonnal egy taxit, bár még így is biztos, hogy el fogok késni. Mire megtaláltam és éppen feloldottam a képernyőzárat, Harry jelent meg mellettem teljesen felöltözve.
- Gyere, elviszlek - mondta és már a lépcső alján is volt. Amilyen gyorsan csak tudtam utána siettem.
- El fogunk késni - motyogtam magamnak és követtem egy fekete Range Rover-hez. Azon gondolkoztam, hogy a helyzet kicsit furcsa. Mármint Louis-val randiztam, majd nála aludtam és aztán Harry visz iskolába... Kétségeimet Harry-vel is megosztottam, aki válaszul hozzám vágta a kocsikulcsokat.
- Vidd el a kocsimat - kezdte -, ugye van jogosítványod? - kérdezte. Csak bólintottam. - Egyben szeretném visszakapni - morogta.
- Köszi Harry - mondtam mosolyogva és bepattantam a kocsiba.
A ház előtt pár fotós lézengett. Komolyan van akinek az a munkája, hogy csak Louis-t figyeli? Elképesztő.
Az iskolai parkoló, majdnem tele volt és persze, hogy csak messze találtam üres helyet. Gyorsan a suli felé siettem, a portástól ugyan kaptam egy rosszalló pillantást, de nem foglalkoztam vele. Még volt két percem, hogy a teremhez érjek, nem is volt olyan rossz a helyzet, mint képzeltem.
A nap unalmasan telt, azzal a kivétellel, hogy Anthony végig levegőnek nézett. Rólam sikeresen elterelődött az osztálytársaim figyelme, egy iskolai botrány miatt.
Pár órával később egyedül ettem az ebédlőben, éppen azon gondolkoztam, hogy mindenképpen beszélnem kell Tony-val délután.
- Szia, leülhetek? - kérdezte az a barna hajú lány, akivel a képet csináltam múltkor, és akinek sikeresen elfelejtettem megkérdezni a nevét. Gratulálok Emily!
- Szia, persze - mosolyogtam kedvesen. - Át tudnád majd küldeni azt a képet, amit csináltunk? Jelölj be facebook-on, oké? Azt hittem, majd később fogja, de ő azonnal előkapta a telefonját és már jött is az értesítés, így végre megtudtam a nevét: Riley Jackson.
- Köszi - motyogtam, és beállítottam profilképnek a közös képünket, aztán megint pittyegett a telefonom, üzenetem érkezett.
Van kedved együtt vacsorázni? Mindenki ott lesz, végre jobban megismerhetnéd a többieket is. Bocsi, a reggelért, nem így terveztem. H aggódik az autójáért. L.
Oké, a kocsi felborult, kiégett végül összelapították, egyéb kérdés Harry? Oké, megyek este. Vihetek még valakit?
Persze. L.
- Szóval - kezdtem bele - este ráérsz? - kérdeztem és Riley felé fordultam, aki már javában evett.
- Aha, szülinapom van, de nincsen programom - közölte és belekortyolt a narancslevébe.
- Boldog szülinapot! - mondtam neki, ő pedig elmosolyodott.
- Köszi! - felelte. - És mi is lesz este?
- Csak - legyintettem egyet - egy egyszerű vacsora - füllentettem.
- Nem fogok én ott zavarni? - kérdezte tőlem a telefonjával babrálva.
- Hidd el, nem fogsz - feleltem -, majd később elküldöm a címet, oké?
- Rendben - válaszolta, majd visszavittük a tálcáinkat a pulthoz és órára indultunk. Érdekes este lesz, ebben biztos voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése