Anthony-val mindig jól éreztem magam. Ez aznap sem volt másképp és igaz, hogy mindent megosztottunk egymással, valamiért nem említettem neki a szerződést. Sem a One Direction-t. Olyan sokat nevettem, hogy szó szerint megfájdult tőle a hasam.
Ebéd után hazavitt, már az autó kilincsén volt a kezem, amikor megálltam a mozdulat közben. Tizenegy voltam, amikor először csókolóztam, de az egy játék közben történt és nem számítom igazinak. Anthony olyan régen tetszett, de sohasem mertem lépni. Úgy éreztem, nincs veszítenivalóm. A kezemmel a tincseimbe túrtam, majd közelebb hajoltam hozzá.
- Mégis mit csinálsz Emily? - kérdezte tőlem csodálkozva.
- Minek tűnik? - suttogtam és a nyaka mögött összefontam a kezem. Közelebb húztam magamhoz, de aztán szavai hatására lefagytam.
- Rossz ötletnek - suttogta ő is. - Olyan vagy, mintha a testvérem lennél.
Ennyit arról, hogy nincs veszítenivalóm...igen is volt, csak nem tudtam róla.
Olyan gyorsan pattantam ki a kocsiból, hogy szerintem rekordot döntöttem. Lehúzta az ablakot.
- Emily beszéljük meg.
A házunkat néztem, egyszerűen befuthatnék. De így csak még kínosabb lenne az egész. Megráztam a fejem, majd megfordultam.
- Nem történt semmi - mondtam neki. - Semmi - ismételtem és úgy éreztem a szívem szakad meg. Ilyen az, amikor összetörik a szív? - Holnap találkozunk a suliban - intettem neki, majd a ház felé vettem az irányt.
Mikor beléptem a bejárati ajtón ledobtam a táskám, lerúgtam a magassarkúmat és a konyhába mentem. Dühös voltam, megbántott és a sírás kerülgetett. Öntöttem magamnak egy pohár narancslevet, majd a szobámba mentem és magamra zártam az ajtót.
A telefonom csörgött, kihalásztam a zsebemből és amikor Anthony nevét megpillantottam nagyot dobbant a szívem. A szavai csengtek a fülemben: " Olyan vagy, mintha a testvérem lennél."
Még is mit mondhatnék neki? Még is mit mondhatna nekem ő?
A telefonomat az ágyamra dobtam és a fürdőbe mentem. Könnyek csorogtak le az arcomon, én pedig elkezdtem lemosni a sminkem.
Mit képzeltem? Hova tűnt a józan eszem?
A tükörbe néztem, zöld szemeim könnyektől csillogtak. Minden oké, ismételgettem ezt a két szó mantraként. Összefogtam a hajam, és visszasétáltam a szobámba. Leültem az ágyamra majd bekapcsoltam a laptopomat. Miközben a valódi életem darabokra hullott, a kitalált világom elkezdett felépülni.
Louis Tomlinosn
Maybe it's the way she walked, straight into my heart and stole it @EmilyCole
A fejemet csóváltam, ennél jobbat nem tudtak volna kitalálni? Létezik olyan ember, aki ezt beveszi? Sürgősen beszélnem kell apa munkatársaival. De mielőtt még bármit is tehettem volna pittyegett a laptopom, a telefonom. Többen bekövettek twitteren és számtalan üzenetet kaptam. A terv működött és a rajongók azt kezdték el találgatni, ki lehetek. Elkezdtem olvasni az üzeneteket, voltak ott gratulációk és utálkozó megjegyzések is.
Emily Cole
I said can I take you home with me, she said never in your wildest dreams... @Louis_Tomlinson
Vajon erre mit fognak kitalálni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése